A cickafark (Achillea) az egyik legsokoldalúbb és legszívósabb évelő növénycsalád, amely a magyar kertekben és a vadonban is őshonos. Nevét a görög hős, Akhilleusz után kapta, aki a legenda szerint ezzel a gyógynövénnyel gyógyította katonái sebeit.

Megjelenés és jellemzők

A cickafarkak nemzetsége több száz fajt foglal magában, a törpe sziklakertektől a méteres magasságig növő változatokig.

• Virágzat: Jellegzetes, lapos vagy enyhén domború ernyővirágzatuk van, amely valójában sok apró, fészkes virágból áll. Színpalettájuk rendkívül széles: a vadon élő fehértől és halványrózsaszíntől a nemesített változatok tűzpiros, narancs, terrakotta és kénsárga (mint a 'Moonshine') árnyalatáig terjed.

• Lombozat: Legtöbbjük levele szárnyalt, finoman szeldelt, páfrányszerű, amiért gyakran "ezerlevelűnek" is nevezik. Színük a sötétzöldtől az ezüstös szürkéig változhat.

• Illat: Mind a virág, mind a levél kellemesen fűszeres, aromás illatot áraszt, ha megdörzsöljük.

Ökológiai szerep és előnyök

• Beporzóbarát: Az egyik legjobb mágnes a hasznos rovarok (méhek, pillangók, zengőlegyek) számára.

• Ellenálló képesség: Kiválóan bírják a forró nyarakat, a tűző napot és a gyengébb minőségű talajt is.

• Kertészeti felhasználás: Remekül mutatnak prérikertekben, vadvirágos réteken vagy akár modern szegélynövényként is. Vágott virágnak és szárazvirágnak is kiválóak, mivel színüket és alakjukat jól megőrzik.

Általános igények és gondozás

A cickafarkak a "beültetem és elfelejtem" típusú növények közé tartoznak, de néhány alapvető igényüket érdemes szem előtt tartani:

1. Fényigény: Kizárólag teljes napfényben fejlődnek szépen. Árnyékban felnyurgulnak és kevés virágot hoznak.

2. Talaj: A legfontosabb a jó vízelvezetés. Nem kedvelik a pangó vizet és a túl kötött, agyagos talajt. A sovány vagy átlagos tápanyagtartalmú talajban fejlődnek a legjobban; a túl sok műtrágya hatására a szárak elgyengülnek.

3. Szárazságtűrés: Kifejlett állapotban nagyon jól bírják a vízhiányt, köszönhetően mélyre hatoló gyökérzetüknek.

4. Megfiatalítás: Mivel hajlamosak a terjedésre és a tő közepének kiritkulására, 3 évente érdemes tőosztással frissíteni őket.

Gyógyhatás (különösen a mezei cickafarknál)

Bár a nemesített díszváltozatokat elsősorban a látványukért ültetjük, a vadon élő fehér mezei cickafark (Achillea millefolium) az egyik legismertebb gyógynövényünk. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó és étvágyjavító hatásáról ismert, teaként vagy borogatásként is használják.